Szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználásának lehetőségei, engedelmezési eljárásai
2012.02.02. 12:57
Az első (1769-1850) és a második (1871-1914) ipari forradalmat követően megteremtődtek a feltételek, hogy a népesség egyre nagyobb számban, fokozódó gyorsasággal hódítsa meg bolygónkat. Az első ipari forradalom során a mezőgazdaságban olyan újítások jelentek meg, amelyek felhasználásával ez eddigieknél sokkal nagyobb mennyiségű élelmiszer vált előállíthatóvá. Ebben az időszakban váltotta fel a gőz energiáját a fosszilis tüzelőanyagok széleskörű használata, a második ipari fellendülés során fejlődött a vegyipar és a hozzákapcsolódó tudományterületek olyan szintre, hogy lehetőség nyílt szerves vegyületek előállítására, így a növényvédő szerek gyártása is megkezdődhetett. A mezőgazdaságot közvetlen e kettő tényező befolyásolta, azonban a technikai fejlődések az egyéb területeken (pl. orvostudomány) azt eredményezték, hogy az átlagéletkorok nőttek, a népesség rendkívül gyorsuló gyarapodása vált megfigyelhetővé. Az utóbbi 40 évben a Föld lakosságának száma megduplázódott! Mára, 2011-re elértük a 7 milliárd főt. Egyes statisztikai számítások ezt 2011. október 31-re datálják.
A népesség növekedésével a városok lakossága egyre gyarapodik, az urbanizáció felgyorsult. Problémaként jelentkezik a megnövekedett népesség vízigénye, amely együtt jár a szennyvíz mennyiségének növekedésével. A csatornázottság sok helyen nem megoldott, ezért ezek a források közvetlen szennyezőkként jelentkeznek. Továbbá a csatornázott területeken megtörténik a szennyvizek kezelése, amely során szennyvíziszap marad vissza.
A szennyvíziszap felhasználásának jelenleg több módja is ismert. Előállíthatunk a felhasználásával energiát, felhasználhatjuk tájrendezéshez és a mezőgazdaságban is hasznosíthatjuk. Energetikai felhasználás során a bomlás során képződő gázokat használjuk fel, ezek segítségével állítunk elő elektromos áramot. Azonban ennek a technológiának a hatásfoka a gazdaságosság és társadalmi elfogadottság szempontjából nem kielégítő. Napjainkban a fosszilis tüzelőanyagokkal előállított háztartási villamos áram ára olcsóbb, mintha ezt alternatív energiaforrások segítségével tennénk, amíg ez a tendencia, addig az alternatív energiaforrások nem kaphatnak létjogosultságot politikai és társadalmi okokból, de hangsúlyozandó, hogy ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség az energia e fajtájára, pont ellenkezőleg, komoly környezetterhelés csökkenés érhető így el, azonban az elfogadottsága a már ismertetett okok miatt nehézkes. Mezőgazdasági felhasználás során a talaj tápanyagtartalmát növeljük, így magasabb terméshozamot érhetünk el az adott területen.
Valójában mi is a szennyvíz és szennyvíziszap? A szennyvizet és szennyvíziszapot egyaránt a hulladékok közé soroljuk. Azonban fontos tisztázni mi is az a hulladék, számos megfogalmazás fellelhető az irodalomban, az alábbiakban Vermes, 1992-es megfogalmazása látható:
„az ember mindennapi élete, munkája, gazdasági tevékenysége során keletkező, a keletkezés helyén feleslegessé vált, ott közvetlenül fel nem használható, különböző minőségű és halmazállapotú anyag, termék, maradvány, tárgy, leválasztott szennyezőanyag, szennyezett kitermelt föld, amelyet tulajdonosuk sem közvetlenül felhasználni, sem értékesíteni nem tud és amelynek kezeléséről külön kell gondoskodni”
A hulladékok jelentős méretű növekedése várható a jövőben, hiszen a fejlődő országokban is kezd kibontakozni a fogyasztói társadalom, amely hatalmas mértékű hulladék keletkezését vonja maga után. Gondoljunk csak arra, mivel jár egy fogyasztói, amerikásodott társadalom kialakulása Indiába, Japánba, Kínába … Számos jövőbeli probléma forrása lesz a fejlődő országokban megjelenő fogyasztói társadalom és a vele járó fogyasztói magatartás.
Eredet szerint kétféle szennyvíziszapot különböztetünk meg. Egyik csoportba tartoznak az ipari termelés során keletkező szennyvíziszapok, másik csoportba pedig a kommunális szennyvíz tisztítása során megjelenő iszapok. A mezőgazdaságban kizárólag a kommunális eredetű szennyvíziszap használható fel.
A besorolást és csoportosítást követően tisztázzuk magának a szennyvíznek és a szennyvíziszapnak a fogalmát. Általános megfogalmazás szerint szennyvíznek tekintünk minden olyan vizet, amely antropogén hatásra szennyeződött, illetve eredeti minősége romlott. A szennyvíziszap magas víztartalmú (60-95 %) folyékony anyag, amely koncentráltan tartalmazza az emberi eredetű anyagcsere termékeket és egyéb szerves hulladékokat (65-75 %) és szervetlen szennyező anyagokat.
Magyarországon a szennyvíz és szennyvíziszap felhasználásához az 50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet teremt megfelelő jogi háttért. A Rendelet folyamatos változásokon megy keresztül, ezért figyelemmel kell kísérnünk minden módosítását, melyet az internet segítségével, a törvényi adatbázisból meg is tehetünk. Ez a rendelet tartalmazza a szennyvíz és szennyvíziszap fogalmát, azonban ezen fogalmak eltérnek az előzőekben ismertetektől. Az 50/2001.(IV.3.) Korm. rendelet szerint szennyvíz a szennyvíztisztító művekben, a szennyvíz szennyező anyagainak eltávolítása, illetve lebontása után keletkező, e rendelet előírásainak megfelelő szennyezőanyag tartalmú víz.
Szennyvíziszapnak kell tekinteni a biológiai, kémiai, illetve hőkezeléssel, tartós (legalább 6 hónapig tartó) tárolással vagy más kezeléssel nyert olyan iszapot, melyek szennyezőanyag tartalma e rendelet előírásainak megfelel, és amelyekben a kezelés hatására a fekál coli és a fekál streptococcus szám ml-ben mért mennyisége az eredeti érték tíz százaléka alá csökken.
Magyarországon csak engedéllyel rendelkezve lehet szennyvizet és szennyvíziszapot mezőgazdasági területen felhasználni. Az engedélyezési eljárás során számos hozzájárulás és szakvélemény elkészítése szükséges.
Felhasználási engedélyt az illetékes talajvédelmi hatóság adhat ki, melynek alapja a talajtani szakvélemény. E szakvéleménynek az 1994. LV. törvény alapján kell elkészülnie. Továbbá szükséges a közegészségügyi, állategészségügyi, környezetvédelmi és vízügyi szakhatóság és a települési önkormányzat jegyzőjének hozzájárulása.
A beadandó kérelemnek formai kívánalmaknak és tartalmi elemeknek kell megfelelnie. Tartalmaznia kell a földhasználó nevét, címét, a felhasználásra tervezett földterület helyrajzi számát, a szennyvíztisztító mű, szennyvízkezelő berendezés üzemeltetőjének nevét, címét és telephelyét.
Az elkészítendő talajtani szakvéleménynek meg kell határoznia a felhasználásra tervezett terület talajának és talajvízének a Rendelet 1. mellékletében feltüntetett tulajdonságait, valamint a kijuttatandó szennyvíz, szennyvíziszap a Rendelet 2. mellékletében foglalt jellemzőit.
Egy adott mezőgazdasági területre az illetékes talajvédelmi hatóság maximum 5 éves időtartalomra adhat ki engedélyt, ezt követően újabb engedélyezési eljárás lefolytatása szükséges. Az eljárás során beszolgáltatott mintákat csak az akkreditált laborokban lehet bevizsgálni.
A mezőgazdasági felhasználásra szigorú feltételek vonatkoznak, amelyeket a Rendelet tartalmaz. Szennyvíziszap tárolása a föld felszínén nem megengedett, csak a bedolgozásra alkalmas mennyiség szállítható ki a földterületre. Magát a szennyvíziszapot a föld felszíne alá kell juttatni, ennek módszere az injektálás. Amennyiben a föld felszínére történik a kijuttatás, azt egyből be kell dolgozni a földbe. Zöldségnövények és a talajjal érintkező gyümölcsök esetén tilos a felhasználás a termesztés, valamint az azt megelőző évben.
A Rendelet külön meghatározza, milyen talajon alkalmazható szennyvíziszap a talaj javítására. Ezek alapján tilos a felhasználás olyan talajon, amely mérgező elemeket, káros anyagokat az 50/2001 (IV. 3.) Korm. rendelet 3. mellékletében közölt határértékeket meghaladóan tartalmaz, vagy a pH értéke kisebb, mint 5.5, vagy szélsőséges mechanikai összetételű, tehát durva homok vagy nehéz agyag, vagy a talaj termőrétegének vastagsága nem éri el a 60 cm-t, vagy a talajvíz évi átlagos szintje kisebb, mint 150 cm, vagy felszíne fagyott, vízzel borított vagy telített.
Szennyvíziszapból vett mintát az akkreditált laboratóriumi vizsgálat során elemzik, majd az összetételét a Rendelet 4-5. mellékletében közölt határértékekkel összevetik, amennyiben valamely komponens a határérték feletti mennyiségben szerepel, nem használható fel a szennyvíziszap mezőgazdasági hasznosításra.
Felhasználása továbbá tilos, védett természeti területen, olyan területeken, ahol ökológiai gazdálkodást folytatnak. Az ár- és belvíz, fakadó- és szivárgó vizek által veszélyeztetett területeken, azokon a karsztos területeken, ahol a felszínen vagy 10 méteren belül a felszín alatt mészkő, dolomit, mész- és dolomitmárga képződmények találhatók, rét és legelő műveléságú területen. Folyékony szennyvíziszap esetén a 6%-nál nagyobb lejtésű területeken, víztelenített szennyvíziszap maximum 12 %-os lejtésig alkalmazható. Lakott területektől és lakóépületektől való felhasználási távolságról is rendelkezik e Rendelet, 300m-es minimum távolságot szab meg.
A szabályozás kiterjed a kijuttatható mennyiségre, melynek alapja a 49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet vagy más szóval a nitrát rendelet, amely szabályozza az adott területre kijuttatható éves nitrát mennyiséget hektáronként. A Rendelet megkülönböztet kedvezőtlen és kedvező adottságú területeket, ezen belül pedig nitrát és nem nitrát érzékeny területeket, ezek a területi besorolások adnak alapot a felhasználható nitrát mennyiségről. Amennyiben egy kedvezőtlen adottságú, ezen belül nitrát érzékeny területen kívánunk szennyvíziszapot felhasználni, akkor a kijuttatott maximális nitrát mennyiség nem haladhatja meg a 170 kg/ha/év mennyiséget.
Magyarország nitrátérzékeny területei.
A kijuttatható mennyiséget alapvetően a talaj vízgazdálkodási tulajdonsága, a vízháztartási mérleg, a szennyvíz és szennyvíziszap mérgező elem és káros anyag tartalma, tápanyagtartalma és a termeszteni kívánt növény tápanyagigénye szabja meg.
A Rendelet 6. számú mellékelte tartalmazza az elemek kijuttatási éves határértékét hektáronként kilogrammban feltüntetve.
Adminisztrációs tevékenységek segítségével követhető nyomon a szennyvíziszap felhasználási tevékenysége. A szennyvíztisztító mű, szennyvízkezelő berendezés üzemeltetője köteles kísérőjegyet kiállítani a mezőgazdasági felhasználásra átadott szennyvíziszap mennyiségéről. Ehhez segítséget a Rendelet 7. számú melléklete nyújt.
Amennyiben sikeresen beszereztük a szükséges engedélyeket megkezdhetjük a szennyvíziszap mezőgazdaságban történő hasznosítását, ám még ekkor is adatszolgáltatási kötelességeknek kell eleget tennünk. A felhasználás előtt legalább két munkanappal köteles a felhasználó értesíteni az illetékes talajvédelmi hatóságot a felhasználás helyéről és időpontjáról. A bejelentésnek tartalmaznia kell a terület földrajzi számát is.
A feljegyzések arról tanúskodnak, hogy Magyarországon a szennyvíziszap felhasználásának a századforduló körüli években már hagyományai voltak. Szakácsi 1962-es feljegyzése szerint 1920-ban Debrecen városának szennyvizét öntözésre és halastavakban hasznosították. Az 1970-es években már a szennyvíz és szennyvíziszap elhelyezésének és hasznosításának problematikája került előtérbe. Igazán a 90-es éveket követően indult az addigiakhoz képest nagyobb mértékben a felhasználásuk. A mezőgazdasági felhasználás előnye, hogy így nagymennyiségű szennyvíz és szennyvíziszap használható fel, ezáltal kevesebb hulladék elhelyezéséről kell gondoskodni.
Magyarországon a felmérések szerint 2.918.165 hektáron lenne alkalmazható a szennyvíziszap, szennyvíz és szennyvíziszap komposzt felhasználással történő mezőgazdálkodás, azonban e területhez képest elenyésző méretekben történik a kijuttatás. Folyamatos növekedés tapasztalható az így kezelt területeknél, azonban még így is 10.000 hektár alatt tartunk. Érdekesség, hogy engedélyezett terület 2008-ban 16.008 hektár volt, azonban csak 8006 hektáron történt tényleges kezelés. Területileg nagyon eltérő a kezelések elhelyezkedése, szintén érdekesség, hogy Csongrád- és Nógrád – megyében 0 hektárt kezeltek ezzel a módszerrel, miközben Csongrádban 160.642 hektár, Nógrádban 54.780 hektár alkalmas terület található, ahol elviekben lehetséges lenne az engedélyezési eljárás.
Alkalmas területek (ha).
A kijuttatásnak két módja van, egyik az injektálás, amikor a talaj felszíne alá juttatjuk a híg szennyvíziszapot, ez a technológia közepes és mély lazítást igényel. Másik módszer során a száraz szennyvíziszapot, szennyvízkomposzt a földterület felszínére juttatjuk ki (szórjuk), majd bedolgozzuk a földbe.
Injektálás és szórás.
A környezetben a felhasználást követően negatív változások is beindulhatnak, amennyiben nem megfelelő összetételű szennyvíziszapot használunk, vagy a terület adottságai alkalmatlanok az alkalmazásra. Károsodás következhet be a felszíni és felszín alatti vizekben, magában a talajban, a talaj élővilágában és az adott hely lokális élővilágában is. A Rendelet értelmében az engedélyt kibocsájtó talajvédelmi hatóság kötelezheti a felhasználót talajvíz kutak létrehozására, mely kontrollkörnyezetet jelent a felszín alatti vizek vizsgálatánál, amennyiben valamilyen szennyeződés megjelenik a talajvízben és ez egyértelműen összefüggésbe hozható a szennyvíz vagy szennyvíziszap felhasználásával, akkor a tevékenységet meg kell szüntetni.
A kijuttatást követően a szerves-anyag elkezd beépülni a termőképességgel rendelkező polidiszperz, 3 fázisú rendszerünkbe, melynek hatásai a vizsgálatok alapján a következők (Morvai Balázs – Kádár Imre , 2007-2008):
- a talaj termőképessége pozitív irányba változik és a depresszió nem jelenik meg
- savanyú talaj esetében a pH érték nő, karbonátosoknál mérséklődik
- megnő a talaj szerves-anyag mennyisége, folyékony szennyvíziszap injektálása során jelentős növekedés tapasztalható az altalaj szerves-anyag tartalmában.
A felhasználást több tényező is akadályozza, gátolja. Jelenleg keveset tudunk a szennyvíztisztítókból kikerülő vizekben kimutatható gyógyszerek és hormonkészítmények természetben kifejtett hatásáról, mely az ellenzőknél igen komoly támadási pontként jelentkezhet. A meglévő jogi háttér is gátló tényezőként jelenik meg, hiszen komoly előírások vannak, amelyeknek meg kell felelni, igen költséges a szakvélemények elkészítetése, a szennyvíziszap bevizsgálása akkreditált laborban, továbbá az adminisztrációs terhek is problémaként jelentkezhetnek. Intenzív kultúrák esetében a kijuttatott mennyiség nem biztos, hogy fedezi a szükséges tápigényt, ezért még plusz trágyázás válhat szükségessé, azonban erre már nem biztos, hogy lehetőség van, hiszen könnyen túlléphetjük a nitrát rendeletben meghatározott mennyiségeket.
Szintén gátló tényező lehet a szennyvíziszap és a szennyvíziszap komposzt hátrányaiból származó kellemetlenségek. A következőekben e két „anyagtípus” jellemzése fog következni, amely segítséget nyújt a megfelelő halmaz kiválasztására. Szennyvíziszap használata esetén komoly problémát jelenthet a nitrogén kimosódása. Kijuttattatása csakis injektálással történhet, hiszen így helyezhetjük a föld felszíne alá, ami, mint már ismertettem közepes vagy mélylazítást kíván, ezek hátránya az energiaigényük. Továbbá szennyvíziszap felhasználás igen kellemetlen szaghatással jár, amely a felhasználó-elszenvedő hozzáállást nagymértékben befolyásolja. Szennyvíziszap komposzt felhasználása során ezzel a kellemetlen szaghatással nem kell számolnunk, segít csökkenteni a talaj erózióját, tápanyagok feltáródását lassítja, ezáltal egy szerves-anyag stabilitást biztosít a talaj és a benne élő szervezetek számára.
Összegzésként megállapítható, hogy helyes felhasználási gyakorlattal nagymennyiségű szennyvíz és szennyvíziszap használható fel a mezőgazdaságban, ezzel csökkenteni tudjuk az elhelyezésre váró hulladékmennyiséget, továbbá növeljük a talaj tápanyagtartalmát. Magyarországon a keletkező szennyvíz és szennyvíziszap minimális részét használjuk fel mezőgazdasági célra, azonban ez a mennyiség az adatszolgáltatási kötelezettségek alapján folyamatosan növekszik. A talajvédelmi hatóságokhoz küldök adatok alapján egyetlen felhasznált szennyvíziszap toxikus tartalma nem haladta meg a határértékekben foglaltakat. A szigorú határértékek gátló tényezőkként is jelentkezhetnek, azonban szükség van rájuk a környezet magasfokú védelmének érdekében.
Utolsó kommentek